Drága Kira!

Három napja tudtuk meg, hogy végre megérkeztél hozzánk! Azt hiszed, hogy a világod nem fordulhat fel egyetlen, vírusos betegséggel lázasan átszenvedett éjszaka után? Hát, akkor most nagyon figyelj...

Az első pillanatod

Már most látom, hogy a meglepetések embere leszel, akiben ezernyi csoda veszett el, aki fél perc alatt képes a világomat megváltoztatni, jobbá varázsolni és elkápráztatni! Csütörtök reggel van (2017.július.27) és nem éppen a legjobb hangulatban vagyok. Alapvetően ismersz, tudhatod, hogy jókedvű, mindig pozitív, mosolygós apukád vagyok, de nekem is vannak mélypontjaim. 

Na ez a reggel pont ilyen volt. Arra emlékszem, hogy Anya felébreszt és közli, hogy két csík. Én éppen az ágyban fetrengek még, miután már harmadik napja fekszem vírusos-hányós megbetegedéssel lázasan és kialvatlanul. Pont nem érdekel a két csík, nem is értem ennek a jelentését. Azt sem tudom, hogy Anya most éppen miről beszél, mivel az agyi működésem még mindig nem indult be. 

Két csík- Ez vagy Te! Ez a Te kódneved!

Szerintem eltelt vagy fél óra, mire kimásztam az ágyból, és leérkezett az információs dekóldoló központomba, amit Anya mondott az előbb (fél órája). Szívem pörög, hirtelen már nem vagyok beteg és próbálom magam önmegtartóztatni, próbálok nem érzelmi kitörésbe kerülni. Egyszerűen nem akartam állapotba kerülni.

Úgysem megbízhatóak ezek a tesztek.

Ne felejtsd el, 2017-et írunk. Ekkoriban ezek a tesztek csak 99,9%-os pontossággal céloztak. Anyának annyit mondtam, hogy OK és elmentem szokásos reggeli szeánszomra. WC ajtó zárul...

WC ajtó nyílik, immár minden gondolatomat összeszedve és enyhén sokkos állapotba kerülve keresem Anyát, aki már nagyban beszél telefonon Nagymutterrel, hogy akkor most mi a következő lépés. Azt tudom, hogy nagyon felhúztam magam ezen, mivel nem velem élte meg a pillanatot, hanem máris hívta a szüleit! 

Apa izzad és sokkos állapotba került. Nagyon durván...

Anya ebből annyit lát, mintha nem érdekelne, mintha nem örülnék neked! Szeretném már most leszögezni, hogy ez volt életem legboldogabb napja, mégha nem is érzékeltem belőle túl sok mindent. Próbáltam megnyugtatni, hogy örülök és nyomatékosításképpen az amerikai szirup filmekből csenve megöleltem. De ismétlem, sokkban vagyok! Ennek a vége egy félmerev, baráti ölelés lett. Nem ezt akartam...

Én nem tudom, hogy a Hugh Grant (tudod az angol szerelmi szirupszínész) hogyan bírja tökéletes érzelemmel átölelni éppen aktuális párját, de ez egy hatalmas hazugság. Arról eddig senki nem beszélt nekem, hogy ilyenkor az ember sokkot kap és teljesen mást érez belül, mint ami kívülről látszik... Na mindegy.

Délután megyünk ultrahangra

Én előtte még elmentem egy tárgyalásra. Felvettem keresztapádat és keresztanyádat autóval, és már a kocsiban kérdezték, hogy mi a helyzet. Keresztapád látta rajtam, hogy valami nincs rendben: " Norbi, te nagyon sunnyogsz"- én ezt kínos mosollyal konstatáltam! Hogyan lehet egyáltalán kínosan mosolyogni? 

A tárgyaláson félig ott voltam, félig már a délutáni ultrahangon. Érdig kellett mennünk, hogy ad hoc megejtsük ezt a kis eseményt, amire elkísért minket anyai Papa és Nagyi. A váróban volt egy komoly félreértés Anya és a szülei között. Mindenáron ott akartak ők is lenni, míg Anya nem szerette volna, hogy a vizsgálat közben muzeális látnivalóként funkcionáljon a nőgyógyász ágyán. 

Később kiderült, hogy Nagyiék ultrahangot vízionáltak, Anya pedig tudta, hogy hüvelyi lesz a beavatkozás. Ez okozta a kis intermezzot. 

Előbb tudtam, mint Anya

Amikor az orvos feltolta az ultra-rudat (én csak így hívom), akkor én már láttalak. Láttam a kis fejecskédet, a kis tested halovány kirajzolódását. Felismertelek azonnal! Tudod, hogy nem szeretem kimutatni az érzelmeimet nyilvánosan, de ott igen komoly harcot vívtam magamban, hogy ne sírjam el magam. Végül nem tudom milyen arcot vágtam, de abban biztos lehetsz, hogy Anya kirobbanó örömöt érzett!

Orvos: Mi a baj?

Leültünk megbeszélni a teendőket, én hátul támasztottam a szék karfáját, míg Anya ült. Nem láttam az arcát. Az orvos beszélt, majd megkérdezi Anyát, hogy mi a baj? Merthogy nagyon mosolygott üveges tekintettel előre. Anya azt mondta, hogy semmi, csak próbálja feldolgozni ezt a pillanatot. Az orvos jelezte, hogy ez nem baj, de azért ő elmondja, amit akar.

Én mit éreztem?

Ott álltam sokkos állapotban és megváltozott a világom. Egész életemben mindenhonnan azt az impulzust kaptam, hogy ilyenkor föld fölött lebegsz, minden rózsaszín felhő, minden rendben van. Megszokhattad, hogy én sosem hazudok neked! Semmi sem volt rendben!

Egyedül az érkezésed volt rendben a világomban azon a napon.

A lábamból kezdett kimenni a vér és a következő 20 évünk cikázott a fejünkben, a megoldandó feladatok. Féltem, hogy rossz apa leszek, holott Anya szerint mindenki tudja rólam, hogy jó Apa leszek, csak én nem akarom magamról elhinni. Féltem attól, hogy nem tudok neked mindent megteremteni. Féltem attól, hogy aznap reggelig számunkra tökéletes kis lakásunk kicsivé vált, és honnan szerzek egy nagyobb lakást lehetőleg tegnapra. 

Féltem sok-sok apró dologtól, következményektől, teendőktől. Bevallom, hogy a sokk és rettegés járta át a fejemet. 

Bemutattunk Nagymamának

Elmentünk utána az anyukámhoz (nagyi), hogy elmondjuk nekiaz örömhírt. Pár napja volt a névnapja és még nem tudtam a betegségem miatt felköszönteni. Anya azt találta ki, hogy legyél te a meglepetés! Gyorsan bementünk a Tesco-ba és vettünk képeslapot, majd a legelső képedet fotópapírra 10 példányban lemásoltattuk. Már nagyon izgatottak voltunk!

Nagyinál várakoztunk, amikor kiderült, hogy boltban van. Gyorsan elébe mentünk autóval, hogy hazahozzuk. Kicsit megrémisztett minket, mivel rosszul érezte magát. Ma igazán meleg nyári nap volt és ezt Nagyi magas vérnyomása illetve szervezete is megérezte. Én aggódtam, nehogy a nagy meglepetéstől valami baj legyen...

Megkérkeztünk hozzá, Nagyi tett-vett én meg kezébe nyomtatm a borítékot, amiben egy névnapi köszöntő képeslap volt elhelyezve, aminek a belsejében a te első képed! Nagyi megfogta és letette az asztalra, majd tovább tett-vett. Szabályszerűen rá kellett szólnom, hogy akkor nézze már meg, legyen kedves. 

Kibontotta, szépen körülményesen, idegeinket tépkedve olvasta el a köszöntő levelet, majd felfedted magadat! Először sokkolódott, aztán visszafolythatatlan nevetésben tőrt ki és Anyának szegezte az örömteli kérdést: "csak nem...?". Közben nagynénéd (nemsokára 12 éves lesz) sokkot kapott, "ugye ez nem igaz"? Nagyi sírva fakadt az örömtől! A nagynénid is sírva fakadt, de ő ekkor még a féltékenységtől, ugyanis még gyerek volt. Félt attól, hogy minden megváltozik, hogy nem lesz olyan fontos számunkra, mint azelőtt!

Mire ezeket a sorokat olvasod, már biztosan érzed, hogy ez a gyermeki féltékenység elmúlt és az egyik legfontosabb emberré vált az életedben! Jól kijöttök (és ezt most is biztosan tudom, amikor ezeket a sorokat olvasom. Hiszem, hogy a szeretet nem valami amerikai bulváros csokimaszlag, hanem az igazán összetartó erő). De el kell mondanom neked (tudod, sosem hazudok), hogy azon a napon nem örült még neked. Kellett neki pár nap, mire feldolgozta, de azóta már folyamatosan babacuccokat nézeget, hogy a kis zsebpénzéből minél szebb dolgokat vegyen neked, mire megérkezel!

Ezen a napon még nem tudta meg mindenki az érkezésedet. Aki tudta annak viszont megváltoztatta az érkezésed a világát! Mindenki elképesztő örömmel fogadta és hatalmas szeretet-energiákat szabadítottál fel bennünk!